Elmélkedések a világról komolyan és komolytalanul

Tanmesék

2025\03\14 Tanmesék Szólj hozzá!

Így maradt el az 1848. március 15-ei forradalom

Petőfi kissé csalódott volt, mikor belépett a Pilvax kávéházba:

- Csak ennyien vagyunk?

Vasvári rezignáltan legyintett:

- Pedig a Facebookon 85000 lájkot kaptunk, és 15000-en jelezték, hogy itt lesznek...

- Milyen aranyos volt az a kép, ahol egy cica tartotta a kezében, hogy itt a helyed a Pilvaxban - többen is  kuncogtak.

- Fotelforradalmárok! - Petőfi hangja ellentmondást nem tűrően harsant a levegőben - Azt hiszik a hitványok, hogy a Helytartótanácsot el lehet űzni a fotelből is... De mint tudjuk, nem az számít, hányan vagyunk, hanem az, hogy aki itt van, annak helyén van a szíve! Utánam, barátaim, döntsük meg az osztrák uralmat, legyen ismét szabad szent hazánk! 

Aranka jelentőségteljesen köhintett:

- Nem kellene tartani erről egy meetinget?

- Meetinget? Az mi?

- Clark Ádám mondta, hogy Angolhonban ilyeneken szokták megbeszélni a dolgokat, a hogyan továbbot. Nekünk is kellene ilyen.

- Ám legyen, ennyin már nem múlik. - legyintett Petőfi. Aranka folytatta:

- Szóval első téma a követeléseink. Csináltunk egy felmérést a 12 pontról, és nem kaptunk jó visszajelzéseket. Egyesek szerint ezek a pontok nagyon idejét múltak, semmi trendi nincs bennük. Külföldön lévő katonáink tiltakoznak, mondván, nagyon jól keresnek ezekben a missziókban, és túl sok mindent nem kell csinálniuk. A nemzeti őrsereggel sokan egyetértettek, de odaírták, ők nem tudnának szerepet vállalni benne mindenfajta betegségek miatt. A közös teherviselésről népszavazást akarnak, azt meg nem értik, miért akarjuk a ceruza eltörlését.

- Talán cenzúra, nem?

Aranka feltette szemüvegét:

- Jajj, igen, cenzúra. De azt meg pláne nem értik. 

- Badarság! - csattant fel Petőfi - Ezeket majd megbeszéljük azután, hogy kizavartuk az osztrákokat! 

- Kizavartuk - Aranka idétlenül vigyorgott - És ezt hogyan szeretnéd, Sándor? Te azt hiszed, elég, ha kiállsz a múzeumhoz, és elmondasz valami verset? Például Föltámadott a tenger, a népek tengere? Vagy ej, mi a kő! tyúkanyó kend? Esetleg valami mondóka vagy idétlenség? Jó hogy nem olyan hülyeségekel jössz, hogy Talpra magyar, hí a haza! - itt többen felnevettek - Sándor, ide terv kell. Először is meg kell szólítanunk a célközönségünket, a fiatalokat, de trendi módon.

- Miért, nem a haza magasztos dolgaival lehet megszólítani a fiatalokat?

- Nem, Sándor, valami olyan kell, ami idehozza a őket. Kellene pl. egy Tiktok videó, hogy ööö ööö Petőfi Sándor gatyában táncol, na ez pl. tök jó lenne, erre biztosan kijönne vagy húszezer ember. Utána meg tarthatnánk valami bulit. Kellene valami jó szlogen...

Petőfi nem bírta tovább:

- Szó sem lehet róla! Ha a Helytartótanácsot akarjuk megdönteni, ne azért jöjjenek ki az emberek mert én gatyában táncolok, vagy mi a szösz! Elég a szócséplésből, induljunk tíz perc, és a múzeumnál leszünk!

Irinyi felesége felcsattant:

- Csak nem gondolod, Sándor, hogy én gyalog fogok caflatni ebben a hideg időben? Én kocsival megyek!

Többen helyeseltek:

- Igen, én is. Múltkor is mikor szóvá tették, hogy miért az oskola kapujában állok meg az autóval, én bizony megmondtam: csak nem gondolják, hogy a gyereket engedem sétálni ebben a 18 fokos hidegben? Meg mi van, ha esik az eső? Ronggyá ázik azon a messzi 200 méteren! Így is állandóan beteg szegény, minden szellőtől láza lesz, csak tudnám, miért.

- Az enyém meg allergiás mindenre, a fűre, fára, virágporra, csak kocsival járhat! Hála istennek már elindult a modernizáció, sorra vágják ki a fákat, és köveznek le mindent, ez remélem segít majd.

 - De ha sokan akarunk autóval menni, lesz elég parkolóhely? Mióta kijelölték az új lósávokat, nem lehet normális helyet találni...

 - Hogy lesz így forradalom, ha nincs elég parkoló?

 Petőfi itt már nem bírta tovább:

- Hitványak! - és elviharzott.

- Hát ezt meg mi lelte? Nem baj, csináljunk egy közös szelfit, mutassuk meg, milyen elszántak vagyunk! Ott repül a kismadár!

 

Hát így nem lett forradalom Pesten.

 

Címkék: forradalom vidám Petőfi
2024\12\17 Tanmesék Szólj hozzá!

A mester, a csempe és pár millió forint

Nemrég átjött a szomszédom, és mondta, hogy nézzem meg a konyhájukat, mert most újították fel. Pontosabban nem felújították, csak kicserélték a csempét. Átmentem, megnéztem, és megállapítottam, hogy a csempe most már nem így csíkos, hanem úgy. Olyan millió forintos nagyságrendbe került mindez.
Persze a példa ragadós volt, az asszony rögtön kitalálta, hogy nekünk is csinálni kell valamit. Ez valami nők körében terjedő ragályos betegség lehet, ami ragadósabb és veszélyesebb, mint a koronavírus: ha valaki valamit csinál, akkor azt nekünk is kell. A betegség terjedését jelentősen segítik azon reklámújságok, amelyekben 50% árengedmény ígéretével adnak el olyan dolgokat, amik reklám nélkül is ugyanannyiba kerülnek, de a piros betűs "leárazás" szó a retinán keresztül bejut a női agyba, megfertőzi az ott található agysejtek egyikét, úgy, hogy blokkolja a dezohidroxid eljuttatását a hipotalamuszba, ezáltal jelentős realitásvesztést okoz. Jegyezzük meg, a férfiaknál ilyen jelenség nem áll fenn, maximum néhány eseménykor, mint pl. foci EB, VB, olimpia, vízilabda országos kupa, pankrációverseny, csöcsök, esetleg a napi sörözéskor megálmodott helyi események, melyek hatására azonnal új tévé kell, meg kivetítő, meg sok sör. Ha valamit meg kell csinálni, mert halaszthatatlan, a férfiember alaposan átgondolja a folyamatát, érleli, mint a jó sajtot és néhány kedves szó után megcsinálja. Pusztán hónapok-évek kérdése az egész, miközben emberünk abban reménykedik, hátha az asszony elfelejti. Spoiler: nem fogja. Rendben, hölgyeim, elismerem, ha a férfiakon múlna, még mindig barlangban néznénk a plazmatévén a meccset.
Ó, férfiállat, ha itt nem gyógyítod a betegséget, akkor véged! Onnantól ugyanis nincs megállás, mert a nőn látszik, hogy csak akkor fogja jól érezni magát, ha az egyik munkás már valami hatalmas kalapácsfúróval töri a csempét, miközben a másik próbálja tartani a vezetéket, mert az úgy rázkódik, hogy kiszakad a konnektorból! Sokan abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, kis engedményekkel meg tudják állítani a bekövetkező Armageddont, pl. új szekrény, gyűrű vagy sminkasztal, de nem, a lavina már megindult és megállíthatatlanul görög lefelé, hogy elsodorjon mindent ami az útjába kerül! A vége úgyis az lesz hogy közösen eldöntitek, hogy szétveritek a házat, hogy valami új legyen helyette. Mármint a közös döntés azt jelenti, hogy te végül feladod, és elhaló hangon suttogod: rendben, drágám!
Érdemes megfigyelni, hogy egy ilyen tervezés hogyan megy végbe a nők fejében: ezt a csempét leverjük, azt a szekrényt lekapjuk, azt a csövet kicseréljük, az egész max. három óra, nem? A mindenható Isten is igencsak elkezdene izzadni, hiszen neki a világ megteremtése beletelt hat napba, de ha az asszony mellette lett volna, akkor az egészre lett volna max. kettő. A férfi, akit Isten saját képmására teremtett, ekkor elkezd kapkodni levegő után, és jelzi, hogy ő ezt képtelen megcsinálni, tehát szükség van egy külső szereplőre, akit úgy hívunk hogy MESTER.
A mester egy olyan földi halandó, aki mindenre képes. Ő maga Brad Pitt, Fülig Jimmy illetve Rambo keveréke, egy izomtól duzzadó, autót félmeztelenül szerelő, tiszta olajos valaki, aki bármit megjavít, bármit megcsinál, mindenhez ért, és még ahhoz is, amihez nem. Na, ez az elképzelés általában ott bicsaklik meg, mikor a mester, felöltve földi porhüvelyét, megjelenik, és félig gyümölcscefrében forgatott fogakban foghíjas száját elhagyja pár mondat, amelytől a férfiállat, a teremtés koronája mindig is rettegett.
Első körben kötelező elem az előző mester fikázása. Ez így hogy van megcsinálva, az nem szabványos, ezt nem is lehetett volna oda kötni, az a hézag meg ott micsoda, ilyenkor nincs kollegalitás, az előző mester a megtestesült HÜLYE, már mások is panaszkodtak róla, de szerencsére eljött a Messiás, aki helyre teszi a dolgokat - nem is sejtve, hogy egy év múlva már ő lesz ugyanígy végighülyézve egy másik mester által. Következő kör a pofonok köre, persze csak képletesen: ahhoz a csőhöz ki kell cserélni ezt a csövet is, az egészet fel kell verni, nem úgy megy az ám, lebontani, eltörölni, sóval behinteni, majd az alapoktól kezdve újraépíteni, kell hozzá X köbméter cement, homok, a teljes Mátra, Bükk, egy kisebb teherautóflotta, meg annyi pénz, amitől Bill Gates is sűrű csuklásba kezdene. Persze a férfiállat izzad, nem a melegtől, hanem a költségektől, de az asszony már örömmel tapsikol, igen, lesz itt kalapácsfúró, konténer meg markoló, a fúró veri majd fel minden reggel csendes házunk környékét, mi meg alszunk a természet lágy ölén addig is, mert a házba nem mehetünk be, hogy tudjon minden száradni. De hát ha honfoglaló őseink sátoroztak, miért kottyanna meg nekünk ugyanez?
A mester bemond egy időpontot, amikor jönne csinálni: nos, kinél volt olyan, hogy abban az időpontban ott is volt? Nem úgy megy az ám, kérem! Volt olyan, aki arra hivatkozott, hogy dugóban ül a falunkban (!), ahol ha óránként húsznál több kocsi fordul meg, akkor a falu összes kocsmatölteléke az utcára vonul, mert azt hiszi, itt a Forma 1. A másik közli, hogy épp most akart hívni (!), de pont nem ér rá, mert elhúzódott az előző munka, holnap meg átvonulnak egy másik részre, mert ő szimultánban nyomja a munkát, mint Polgár Judit a sakkot. Harmadiknak nagyon fontos munkája akadt, épp most újítja fel a Fehér házat, ahol Obama személyesen kínálta meg Barack-pálinkával (hú, ez nagyon hülye poén volt). A válaszok modorosak, legalább annyira, mint ez az írás, de hát mit lehet tenni? A falunapot sem kezdik el a falu hülyéje nélkül.
Közben az asszony is rádöbben, hogy amit elképzelt, arra már a FED sem tud elég kötvényt kibocsátani, így jönnek az alkuk: nem kell lecserélni a zuhanykabint, elég a szilikontömítést és az ajtókat. A csempe is jó úgy, hiszen amit kinézett, abból csak 2 négyzetméternyi van a nagybótban, a többit két hónapra szállítják Itáliából, gondolom, maga Michelangelo dolgozik rajta Da Vincivel együtt havi bruttó kétezerért (euró).
De végre eljött a nagy nap: eljött a MESTER önön valójában! Na, akkor essünk neki, csináljuk, legyünk kész minél hamarabb, mert a fene akar slaggal zuhanyozni ősszel. Az, ahogy Pistike elképzeli! A mester most éppen csak felszedi a régi burkolatot, mert csak két órára ér rá, de majd visszajön holnap, amikor szintén van egy szabad órája, némi betonozás, annak száradni kell minimum 24 órát, majd jön a hétvége, amikor fontos családi program van, ott nem ér rá, de utána lévő héten hétfőn kijön, ott csak mi leszünk neki, akkor megcsinálja a munka nagyját, majd megint szárad, majd megint kijön, ott is vakarászik valamit, utána szárad, és így ha minden jól megy, 1 hét múlva birtokba vehetjük a nagy művet. Mint látszik, ez a mester nem az a fajta, aki egyben lehajtja a nagyfröccsöt; ízlelgeti, kóstolgatja, megszakérti, és szeretné élvezni a munka minden másodpercét. Az ekkor már erősen meggyötört férfi fejében felsejlik, hogy lehet, hogy másik mestert kellene keresni, de hát ezt is olyan nehezen lehetett megtalálni, ráadásul amelyik mesternek volt egy csepp esze, már rég külföldön dolgozik euróért, és hazánkban csak az maradt, aki még ahhoz is hülye volt, hogy kimenjen, vagy megszállott, aki úgy gondolja, hogy ő személyesen fogja újjáépíteni az országot, és nem érdekli, hogy ezért más kap pénzt (pl. egy gázszerelő, de most nem politizálunk).
Nem baj, a kalapácsfúró már berreg, a vakolat hullik, a csempe törik, a mester iszik, épül-szépül a nagy mű, láthatóan hamarabb lesz kész, mint egy stadion, mindenki örül. És végre eljő a nagy nap: kész! Csillog-villog, az asszony örül, a GDP nő, Matolcsy is örül, a barátnője is, bár engedtessék megjegyezni, hogy nem sajnálom tőle a pénzt, hiszen minden nap látnia kell a jegybankelnököt meztelenül (brrrr...). Használatba vesszük, minden szép és jó, működik - pont mint régen.
Holnap jön át a szomszédasszony megnézni. Szegény szomszédnak majd viszek pálinkát, hogy feledtessem, mi vár majd rá.
Vége (?)
Címkék: felújítás vidám
2024\12\17 Tanmesék Szólj hozzá!

A környezetvédő, aki bort iszik és vizet prédikál

- Ma jó idő van, kerékpárral megyek munkába.

- Jó neked, hogy bírod. Én kocsival megyek majd.

- Ha hazajövök, kertészkedem kicsit, nagyon szeretek a kertben ügyködni.

- Nekem már nincs energiám ezekhez. Múlt évben letérköveztünk mindent, legalább ezzel sincs gond.

- Utána lehet lemegyek a tóra, és úszom egyet.

- Én bemegyek a házba, besötételek, bekapcsolom a légkondit, és nézek valami filmet. Nem bírom ezt a meleget.

- Tervezem azt is, hová megyek nyaralni. Arra gondoltam, hogy körbetekerem a Balatont, sátorban alszom, és élvezem a jó időt meg azt a hamisítatlan balatoni hangulatot!

- Én nem bírom a tömeget. Elmegyek egy szállodába, ott van wellness, pezsgőfürdő, és a szállodának van saját strandja, ha kedvem van, majd lemegyek oda. Apropó, nem jössz ki a hétvégén a környezetvédelemért szervezett tüntetésre?

- Nem.

- Látod, ez a baj, téged nem érdekel a természet és Földünk védelme!

Címkék: természetvédelem képmutatás
2024\12\17 Tanmesék Szólj hozzá!

Tinder Jézus

Fiam, én már öreg vagyok, nekem ez az alábbi kép már sok. Nézd meg ezt a Tinder Jézust, igazi mai férfiszépségnek van ábrázolva, az emberek persze belájkolják és odaírják, hogy ámen. Igazi képmutatás felsőfokon, ugyanúgy, mint sokszor a templomba járás: bemegy a „hívő”, elmond pár imát, meggyón, aztán kilép a templomból, és folytatja eddigi életét, ahol Jézus tanítása el vannak felejtve: onnantól a pénz az isten, meg embertársaink lenézése. Mint mikor ott ájtatoskodik a cégvezető a templomban, aztán meg hatalmi pozíciójával visszaélve stresszben tartja alkalmazottait, és simán keresztültapos bárkin némi extra pénzért. Csak nézz körül a világban: ezt szerette volna Jézus? Nagyon nem.

tinderjezus.jpg

Ha egy szóban össze kellene foglalnom Jézus tanításait, ez az lenne: szeressetek! Ha egy mondatban: emberek, ha állandóan csesztetitek egymást, nagyon nagy bajok lesznek! Nézz csak körül: erőszak, háború, a pénz hatalma, rengeteg stressz, boldogtalan emberek, miközben keresztények vagyunk, legalábbis elméletben. De ez inkább a sátán világa. Most képzeljük el azt a szinte lehetetlennek tűnő dolgot, hogy minden egyes ember tartaná Jézus tanításait, és békén hagyná embertársát. Eleve nem kellene pl. hadsereg. Tudod, mennyit költünk 2025-ben hadseregre hazánkban? Majdnem 2000 milliárd forintot. Hogy értsd, mekkora ez az összeg: a teljes egészségügyre költünk 3700 milliárd forintot, oktatásra úgy 3800 milliárd forintot, öregségi nyugdíjra meg olyan 5000 milliárd forintot. Ez a 2000 milliárd forint csak honvédelem, és csak Magyarország, a világ valami bődületes pénzt költ arra, hogy a másik ne akarja megtámadni, vagy ellenkezőjére, hogy harcolhasson embertársa ellen. Ha nem csesztetnénk egymást, nem lenne bűnözés sem, a rendőrségre sem kellene ennyi pénz, nem kellenének börtönök sem, valami elképesztő megtakarítást lehetne elérni, amit az emberek jólétére lehetne fordítani.

És ez csak a pénzügyi része, hiszen mennyivel jobb lenne: nem halnának meg emberek más keze által, és te is nyugodtan végigsétálhatnál az utcán, nem kellene félned. Ha szeretnénk egymást, megszűnne a másikkal való foglalkozás, a pletykák, nem stresszelnének feleslegesen a munkahelyen, a boltokban, és az utcákon is előzékenyen előreengednék egymást az emberek, nem taposnák egymást eltorzult fejjel. Sokkal-sokkal boldogabb és egészségesebb lenne mindenki. Valahol Jézus is ezt próbálta sugallni kétezer évvel ezelőtt, és kevésbé azt, hogy építsetek nagy templomokat, mutogassátok keresztre feszített képeimet és mantrázzatok valami szöveget, amit utána marhára nem tartotok be.

Szóval ez a véleményem a lenti képről, fiam. Tőlem lájkolhatod, írhatsz rá áment meg amit csak akarsz, de ha nem tartod Jézus legfőbb tanítását, a szeretetet, akkor az egész annyit ér, mintha kimennél tüntetni a környezetvédelméért, majd hazamennél autóval és elkezdenél műanyagot égetni. Szimpla képmutatás. És nem, én sem vagyok szent, de nem is verem a mellem arra, hogy mennyire az vagyok. De próbálok szeretni, és legyőzni a bennem lakó ördögöt.

Tedd te is ezt.

Címkék: vallás jézus képmutatás
2024\12\17 Tanmesék Szólj hozzá!

A háború és az új elit

Egy tárgyalóasztalnál öltönyös urak. Kivetítőn nézik, ahogy egy hadipari cég igazgatója bemutatja nekik legújabb fegyvereiket. Lő a drón, nagy robbanás, füst, célpont megsemmisítve. Az öltönyösök tapsolnak.

...

Ötvenes asszony meséli: Tudod, behívták a fiamat a seregbe. Azt mondták, nem viszik a frontra, csak tartalék lesz, kap egy kis kiképzést, aztán már jön is haza. Őszintén szólva ráfér, úgyis megy egyetemre, ott kollégiumban fog lakni, legalább tanul egy kis fegyelmet. Igazán véget érhetne már a háború, nekem semmi bajom azokkal az emberekkel, harcoljanak azok, akiknek bajuk van velük.

...

Hadiipari cég igazgatója hazamegy, a felesége újságolja neki: fiunkat felvették a legjobb egyetemre! Vettem neki egy házat a közelben, ne kelljen sokat utaznia. Azért szomorú vagyok, hogy elmegy, de ez az élet rendje, és fontos, hogy tanuljon.

...

Ötvenes asszony megszeppenve: Elvitték a fiamat a frontra, szerencsére csak a hátországba. Autókat szerel, tudod mennyire ért hozzá, azt ígérték, nem viszik a harctérre, hiszen szerelőkre nagy szüksége van a hadseregnek. Nemrég írt is, nem tudja még, mikor jön haza.

...

Hadiipari cég igazgatója félrehívja a minisztert: Fiam egyetemen tanul, jól vág az esze; viszont kellene gyakorlati hely, nem tudnál valami pozíciót nálad? - Semmi gond, persze, úgyis szükségem van egy gyakornokra, legalább megismer a fiú pár fontos embert.

...

Ötvenes asszony megtörve szorongatja fia fényképét a temetésen: Azt mondták, nem viszik a frontra, de egyszer csak kivezényelték őket… a lövészárokban voltak, amikor egy drón odalőtt… mindenki meghalt. Én is.

...

Hadiipari cég igazgatója: Miniszter úr, úgy látom, a gyerek politikai pályára termett, figyeljen rá, nem leszek hálátlan… apropó, elkészült legújabb fegyverünk, nem kíváncsi rá? Ha vesznek belőle, szintén nem leszek hálátlan…

...

Ötvenes asszony plakátot ragaszt: Én biztosan nem fogok ezekre szavazni, megölték a fiamat! Viszont itt van ez a helyes fiatalember, már apja is sikeres üzletember volt, valami gyár igazgatója. Jó nevű egyetemen végzett, utána gyakornok volt egy minisztériumban, majd politikai pályára lépett, tehát érti a dolgokat. Új, feddhetetlen embereket akarok látni a parlamentben, akiknek semmi köze a régi rendszerhez, nem húztak hasznot a háborúból, ami megölte a fiamat! Egyszer legyen már ennek vége!

...

Vége.

Címkék: háború béke képmutatás
süti beállítások módosítása